Divat

On my way to the Supermarket 🛒

Már is el vagyok maradva egy bejegyzéssel pedig még el sem kezdődött a vizsgaidőszak, de ígérem, próbálok majd időben posztolni. 📆 Ilyenkor annyi minden összejön, hogy ha 3️⃣ lenne, belőlem se lenne elég, mondjuk szüleimnek néha szerintem ez az 1️⃣ is sok belőlem, de hát ők hoztak össze…🤷🏻‍♀️

Egyébként nagyon jó kislány voltam, szóval nem panaszkodhatnak, de ha már a címben a bevásárlóközpontot emlegettem, akkor elmesélek egy cuki, bár sokszor visszatérő jelenetet a kiskoromból.👶🏻 Családi program volt anno a Cora-ban órákat nézelődni, csak engem általában más érdekelt, mint a többieket és valahogy mindig elvesztem a sorok között.🛒 Biztosan akkor is már a ruhák vonták el a figyelmemet a szüleimről.👗 Bár hogy az ő figyelmüket mi vonta el rólam azt nem tudom, de lehet jobb is hogy nem tudok róla.🤷🏻‍♀️🤦🏻‍♀️ Ami a lényeg hogy kicsi Gréta ilyenkor ment mindig az információs pulthoz és bemondatta a saját nevét. Ekkor a szüleim már csak arra lettek figyelmesek mikor minden alkalommal a hangosbemondóból annyit hallottak, hogy: „Gergely Gréta várja szüleit az információs pultnál”.👍🏻 Ez egy ismert és közkedvelt mondat volt már ott a dolgozók körében is.

Ennél nagyobb baj soha nem történt velem, kivéve hogy többet voltam fejjel lefelé, mint két lábamon.🤸🏻‍♀️ Plusz, amikor betörtem a fejem Párizsban, és amikor beleállt egy csavar a combomba, ja és amikor bekapta a bicikli küllő a bokámat.🚲 Úgy emlékszem ennyi volt, ja meg annyi hogy egyszer megkergetett egy kutya, de szerintem akkor olyan gyorsan futottam, hogy még Usain Bolt is megirigyelte volna azt a sebességet. 🐶🏃🏻🏁

Na de most már felnőttem, megkomolyodtam és semmi hülyeséget nem csinálok, csak néha, de az belefér, mondjuk azt is általában a 🔟 éves húgommal, szóval képzelhetitek, hogy, milyen lehet az. 🤸🏻‍♀️🤸🏻‍♀️🤼‍♀️

📸: Wilhelm Laura Photography

Felső: H&M
Nadrág: Stradivarius
Kendő: Pimkie
Papucs: Zara