Divat

On my way to the Supermarket ?

Már is el vagyok maradva egy bejegyzéssel pedig még el sem kezdődött a vizsgaidőszak, de ígérem, próbálok majd időben posztolni. ? Ilyenkor annyi minden összejön, hogy ha 3️⃣ lenne, belőlem se lenne elég, mondjuk szüleimnek néha szerintem ez az 1️⃣ is sok belőlem, de hát ők hoztak össze…??‍♀️

Egyébként nagyon jó kislány voltam, szóval nem panaszkodhatnak, de ha már a címben a bevásárlóközpontot emlegettem, akkor elmesélek egy cuki, bár sokszor visszatérő jelenetet a kiskoromból.?? Családi program volt anno a Cora-ban órákat nézelődni, csak engem általában más érdekelt, mint a többieket és valahogy mindig elvesztem a sorok között.? Biztosan akkor is már a ruhák vonták el a figyelmemet a szüleimről.? Bár hogy az ő figyelmüket mi vonta el rólam azt nem tudom, de lehet jobb is hogy nem tudok róla.??‍♀️??‍♀️ Ami a lényeg hogy kicsi Gréta ilyenkor ment mindig az információs pulthoz és bemondatta a saját nevét. Ekkor a szüleim már csak arra lettek figyelmesek mikor minden alkalommal a hangosbemondóból annyit hallottak, hogy: „Gergely Gréta várja szüleit az információs pultnál”.?? Ez egy ismert és közkedvelt mondat volt már ott a dolgozók körében is.

Ennél nagyobb baj soha nem történt velem, kivéve hogy többet voltam fejjel lefelé, mint két lábamon.??‍♀️ Plusz, amikor betörtem a fejem Párizsban, és amikor beleállt egy csavar a combomba, ja és amikor bekapta a bicikli küllő a bokámat.? Úgy emlékszem ennyi volt, ja meg annyi hogy egyszer megkergetett egy kutya, de szerintem akkor olyan gyorsan futottam, hogy még Usain Bolt is megirigyelte volna azt a sebességet. ????

Na de most már felnőttem, megkomolyodtam és semmi hülyeséget nem csinálok, csak néha, de az belefér, mondjuk azt is általában a ? éves húgommal, szóval képzelhetitek, hogy, milyen lehet az. ??‍♀️??‍♀️?‍♀️

?: Wilhelm Laura Photography

Felső: H&M
Nadrág: Stradivarius
Kendő: Pimkie
Papucs: Zara